BAGFALU

Hatalmas sikert ért el a Bagi Muharay Népi Együttes: a XXXIX. Nemzetközi hegyvidéki Folklórfesztiválon, melyet a lengyelországi Zakopane-ban rendeztek meg augusztus végén, községünk táncegyüttese a hagyományőrző együttesek kategóriában - melyben elsőként indult az eddig a fesztiválon résztvevő magyar csoportok közül - harmadik helyezést ért el, illetve a nemzetközi zsűri döntése alapján kiérdemelte a hagyományőrző generációk különdiját is. A siker mellett az együttes táncosai azt is megtapasztalhatták, hogy milyen egy igazi, nagy hagyományokkal rendelkező fesztiválon való részvétel, és igazán fesztivál-hangulatban és természeti adottságait tekintve is gyönyörű környezetben tölthettek el egy izgalmas és változatos, ám korántsem pihentető hetet a Lengyel-Tátra fővárosában.

Augusztus 18-án hajnali egy óra tájékán gyülekeztünk a bagi művelődési ház parkolójában. Nagy izgalommal vártuk a nemzetközi fesztivált az előzetes program alapján. A bepakolás és a családtagoktól való elbúcsúzás után, autóbusszal indultunk neki a közel hat órás útnak, mely a szlovák-lengyel határhoz közeli Zakopaneba vezetett. Sokan alvással, mások beszélgetéssel, zenehallgatással múlatták az időt, majd reggel fél 9-kor megérkeztünk a városháza elé, ahol rövid útbaigazítás, a tolmácsok (Kinga és Arthur) megismerése után elfoglaltuk a szállásunkat. A délelőtt további részét kipakolással és a délutáni műsorra való felkészüléssel töltöttük. 14 órakor a "Visegrádi napok" keretében két lengyel, illetve a cseh csoporttal együtt fél órás műsorral szórakoztattuk a közönséget, akik hatalmas tapssal köszönték meg előadásunkat.
Este minden együttesből négy párnak tíz percet kellett táncolnia, s ezt követően kezdődött a szabadtéri táncház, virsli sütés. A számunkra nagy hideget a tűz körüli beszélgetéssel, és az arra látogatók megtáncoltatásával próbáltuk elviselhetővé tenni.

A vasárnap reggel szentmisével indult az egyik helyi templomban, amin minden nemzet együttese részt vett. A misét követően indult a menettánc a város sétálóutcájában. Egymás után sorakoztak fel az együttesek hosszú láncot alkotva, s tánccal, énekkel szórakoztatták a járókelőket, akik tetszésüket kifejezve rengeteg fényképet, videófelvételt készítettek rólunk. Itt mutatkoztunk meg először a zsűri előtt, ők egy erkélyről figyelték a táncosokat, s első ízben véleményt alkothattak rólunk.
18 órakor kezdődött a nyitóceremónia, amit a fesztiváligazgató köszöntője indított. Ezután a csoportok adták elő tíz percben repertoárjukat. A fesztiválon 15 együttes vett részt a világ különböző pontjairól, többek között Ciprusról, Grúziából, Horvátországból, Spanyolországból, Franciaországból.
Hétfőn délelőtt kisérőzenekarunkért, a Fix-stimm együttesért izgulhattunk, hiszen nemcsak a csoportok, hanem a zenekarok is versengtek egymással. Nagy sikere volt a közönség körében a Fix-stimm-nek, ezért bizakodtunk, hogy díjazásban részesülhetnek, de sajnos a zsűri nem így látta. Délután ismét menettánc következett a sétálóutcában, de ezen csak a mi együttesünk vett részt a többi csoport nem. Minden koraeste kezdődött a verseny előadás 3 együttesnek, 20 órakor pedig a kísérő műsor 3 másik csoportnak.

A keddi nap volt a hét leglazább napja, szabadnapunk volt, nem kellett táncolnunk. Felfedeztük Zakopane nevezetességeit, drótkötélpályás vonattal mentünk fel a Zakopane-t északról határoló, közel 1200 méter magas Gubalowkára. Ott volt, aki bobozott, volt, aki libegőzött, mások sétáltak, végigjárták az árusokat, és megkóstolták a lengyel sört. Lefelé már mindenki gyalog jött le az igencsak meredek hegyoldalon. A nap további részében az otthon maradott családtagoknak szerezhettük be az ajándékokat a piacon, kirándulhattunk az idegenvezető kiséretével a közeli hegyekben, megnézhettük a nyári siugró világkupa versenyzőinek edzését, illetve aktív pihenéssel tölthettük, felkészülve a másnapi verseny-előadásunkra. Ezen a napon volt leginkább alkalmunk megkóstolni a wadovicei krémest, amely a pápa (II. János Pál) kedvenc süteménye volt, s amióta kiderült, mindenki szeretné megkóstolni.

A szerdai nap próbával kezdődött, a verseny előadás helyszínén egy óránk volt arra, hogy átnézzük a fél órás műsor fontosabb mozzanatait, illetve egyszer teljes egészében elpróbáljuk azt. 16 órakor kezdődött a zenekarok versenyének eredményhirdetése, amit - már korábban említettem - nem a mi zenekarunk nyert. 17 órakor következett utunk legfontosabb eseménye a verseny előadás. A versenyprogramnak 25-30 perc közöttinek kellett lennie, s habár harmincöten utaztunk, csak harmincan vehettünk részt rajta. Nagyon izgultunk, hogy minden tökéletesen sikerüljön, s mint azt az eredmény is mutatja nagyon jól teljesítettünk. A Szüreti és a Sorozó című koreográfiáinkat mutattuk be a közönségnek, illetve a zsűrinek, akik között egy magyar is, Braun Miklós ült. A verseny előadás után már felszabadultan ünnepelhettünk, tudva, hogy mi mindent megtettünk a sikerünk érdekében.

A csütörtök délelőttöt ismét menettánccal töltöttük Zakopane sétálóutcájában. Ezt követően 12 órakor a verseny előadás helyszínén a fiúk a helyi, lengyel csoporttól tanulhatták meg a helyi, Górál férfiak fokosos táncát, a lányok és a zenekar pedig a Gorale, gorale című dalt sajátíthatták el. A táncot és az éneket is minden nemzet megtanulta és az utolsó estén egyenként számot adhattunk róluk, természetesen ezeket is verseny keretében.
20.30-kor következett a mi kísérő műsorunk. Rajtunk kívül a bolgároknak és a cseheknek nyílt alkalmuk fél órás műsorban elkápráztatni a nagyérdeműt. Mi a "Sokat arattam a nyáron" című koreográfia táncos részét, kalotaszegi táncokat, keménytelki férfitáncot, a legvégén pedig a szüreti mulatságot adtuk elő.

Sajnos, mint mindig, hamar eljött az, amit a legkevésbé vártunk, az utolsó nap. Két pár kivételével délelőtt kipihenhettük magunkat. Az egyik pár a záró ceremóniára próbált, velük tartott egy zenész is. A záró ceremónián a mi párosunk a grúz párossal táncolt együtt, amelyre az említett goral táncot kellett megtanulniuk. Az est ezzel kezdődött. A másik pár a díjkiosztásra próbált.
Délelőtt sajtótájékoztatót tartottak az együttesek vezetőivel, ahol megtudhatták, ki milyen díjat kapott és Lehetőségük volt a zsűritagoktól kérdezni. Eközben mi 13 órára szentmisére mentünk, amelyet a templom udvarában tánc követett, itt minden együttes két percben mutatkozott be.
17 órakor eljött a záró koncert és az eredményhirdetés ideje. A ceremónia a délelőtt megtanult tánccal indult. Mi az első kategóriában indultunk, ahol harmadik helyezést értünk el, s munkánkat bronz fokossal jutalmazta a zsűri. Ezután minden csoport 20 percet táncolhatott. Hatalmas meglepetés ért minket, megkaptuk a Hagyományőrző generációk különdíját.
Nagy örömünkre a gálaműsort megtisztelte jelenlétével Ritecz György, az Egyesületünk elnöke, illetve községünk polgármestere, Tóth Gábor, aki köszöntötte a szervezőket és minket is, illetve itt nyílt alkalmunk megköszönni a fesztiváligazgatónak a meghívást.
21 órakor kezdődött a bál, amin mindenki részt vett. Itt kellet bemutatni a csütörtökön megtanult éneket, és táncot, illetve szépségverseny is volt. Az ének kategóriában hatalmas sikert értünk el, a mi együttesünk adta elő a legjobban az előző nap megtanult Górale, górale... dalt.
A bál után késő este indultunk haza, élményekkel és szép emlékekkel telve. Kisérőinknek és magunknak is megigértük, hogy visszatérünk még erre a nagyon jó hangulatú, jól szervezett fesztiválra, illetve a városba, Zakopane-ba, mivel az egy hét zsúfolt programjában nem volt lehetőségünk a város és a Magas-Tátra minden szépségét megismernünk.
Ezúton is köszönjük ottani kisérőink, Kinga és Arthur áldozatos munkáját, akik mindent elkövettek azért, hogy ezt az egy hetet minél jobb hangulatban és zökkenőmentesen tölthessük el Zakopane-ban.

Szintén szeretnénk megköszönni a Nemzeti Kulturális Alap, az INDI-Car Kft. és ügyvezetője, Balter László támogatását, és végül, de nem utolsósorban Bag Nagyközség Önkormányzata segitségét, mely lehetővé tette, hogy együttesünk részt vegyen és ilyen sikeresen szerepeljen a zakopane-i XXXIX. Nemzetközi Hegyvidéki Fesztiválon.

Huszár Anett

AZ EGYÜTTES FESZTIVÁLON VALÓ RÉSZVÉTELÉT A NEMZETI KULTURÁLIS ALAP TÁMOGATTA.